Csontritkulás és savas talaj
Ahol
savanyú a föld, ott sokkal több ember betegszik meg csontritkulásban. Néhány
évvel ezelőtt még százezrek szenvedtek ettől a betegségtől, ma már egymillióra
tehető a számuk.
Ilyesmiről
is szó volt a Nádasdladányban tartott akadémián, ahol arról is beszélt az egyik
előadó, hogy az elővigyázatossági elv miért fontos életünk megszervezésében.
Egy
gödöllői kutató meglepő egybeesésre bukkant két térkép összehasonlításakor. Az
egyik azt ábrázolta, hol borítja ún. savanyú föld az ország területét - olyan
tehát, amely abnormálisan szegény kalciumban és magnéziumban -, a másik pedig
azt, hol fordulnak orvoshoz legtöbben csontritkulásra utaló panaszokkal. A két
térkép közötti hasonlóság szembeötlő. Ezt a példát is bemutatták azon a
környezetvédelmi konferencián, amelyet a Nádasdi Akadémia tartott
Nádasdladányban, múlt héten.
Itt a vita
különösen annak jegyében folyt, hogy az Európai Unió nemsokára megköveteli
valamennyi tagországában az ún. elővigyázatossági elv érvényesítését - ez pedig
azt jelenti, hogy semmilyen új találmány, vagy technológia nem dobható piacra
anélkül, hogy ne tették volna ki a legszigorúbb és legkorszerűbb kísérletek
próbájának, kiderítendő, nincs-e valamilyen később esedékes káros hatásuk.
- R.: Dr. Márai Géza, a Gödöllői Szent István
Egyetem Környezetgazdálkodási Intézetének tanára. Egészen megdöbbentő térképet
mutatott: Magyarországnak több mint a fele elsavanyodott. Egész
Nyugat-Magyarország a Kisalföld kivételével, a Dél-Dunántúl, aztán Észak-Magyarország,
Kelet-Magyarország nagy része és tulajdonképpen Magyarország középső része és
Dunántúlról a Mezőföld az, amelyiknek még lúgos a talaja.
- MG.: Vagy
enyhén savanyú.
- R.: Utána
pedig mutatott egy másik térképet. Ön elkérte az osteoporosis centrumoknak a
vizsgálati anyagát. Ha egymásra helyezte a térképet, akkor az a megdöbbentő
eredmény jött ki, hogy egyenesen arányos a kettő, tehát ahol lúgos a talaj, ott
kevesebb a csontritkulás, ott, ahol viszont savanyú a talaj, ott megnő a
csontritkulásos esetek száma, de kétszeresére is megnőhet.
- MG.:
Igen, ez egy adalék abban a szörnyű helyzetben, ami az átlagos magyar lakosság
egészségügyi helyzete sajnos milyen rossz állapotban van, de abban is, hogy a
korábbi, 15-20 évvel ezelőtti néhány százezres csontritkulásos eset az elmúlt
évtizedben megsokszorozódott, az orvosi statisztika szerint közel egymillió
ember érintett ebben a nagyon kellemetlen és sokszor szörnyű betegségben. Ezt
nem tudja csak az orvosi társadalom előreláthatóan. Én ahogy hallom erről a nyilatkozatokat
rádiótól kezdve konferenciákon, mindig csak onnan kezdték, hogy igen, előállt a
csontritkulás. Na de mitől állt elő? Ennek is rengeteg oka van, de az egyik oka
ez, hogy a talajaink kiürültek kálcium-magnéziumban, rossz a kationszolgáltató-képességük
ott, ahol elsavanyúsodtak a talajok és a környezet.
- R.: És
hogyha mondjuk a talajból elfogy vagy felére csökken a kálcium, akkor annyival
csökken a kálciumbevitel.
- MG.: A növényeinkben
is, amelyet természetesen elsősorban abban a körzetben hát mégiscsak ott
fogyasztják. Van sok mozgás az élelmiszerben, de döntően mégis abból a
körzetből származó élelmiszereket fogyasztanak.
- R.:
Engedje meg, hogy elmeséljek nagyon röviden egy történetet. Annak idején
Schirilla Györgytől hallottam, hogy négyen-öten elmentek a Csallóközbe feltárni
egy XIX. század eleji temetőt és azt találták, hogy nincsenek osteoporosisos
emberek. Semmi más magyarázatot nem tudtak rá, hogy megnézték, hogy vajon mit
ettek és kiderült, hogy 58 féle mákos ételük volt, színhús helyett mangalicát
ettek és nem ettek cukrot, csak mézet, éppen ezért, mert nem volt pénzük. Csupa
olyan dolog maradt ki az életükből, ami csontrabló.
- MG.: És
hát nagyon fontos, hogy nem ittak kólát és nem ittak egyéb úgynevezett üdítőt,
amely mint a szélsebes folyó söpri ki a gyerekeink és a mi csontjainkból is a
kálcium-magnéziumot és sok egyebet is fel tudnék hozni, ami a rosszul
értelmezett mai modern táplálkozásban eleve kálcium-magnéziumcsökkentő tényező.
A másik, hogy nem volt annyi foszfor, tehát savasan ható anyag a környezetben.
ugye a műtrágyázás nem volt akkor, ami eleve a foszfort növeli meg és csökkenti
a kálcium-magnéziumot. Nem voltak a mosószerek, amely eleve a foszfort ugye
ürítette és például a Balatonnak az egész algásodását a 70-es években
elindította. Többek között ott is, mert ott is sajnos a sertéstelepek iparszerű
hígtrágyája bele ment közvetlenül a Balatonba és ment a kommunális foszfor és
minden egyéb, és a műtrágya foszfor bemosódott, emiatt lett algásodás a
Balatonban. Tehát óriási dolgok történtek, amelyek mind ez ellen hatnak, de
először is az ember a természet nyersanyagain élve nagyon egészséges csontozatú
volt. Ma már tudjuk az okát. Na most ezt kéne a teljes szakmai körnek
végignézni és az orvosi társadalomnak is visszakérdezni, hogy ugyan mitől volt
ez és felhasználni akkor ezt egyrészt a táplálkozási tanácsaiban, valamint
segítséget kérni, hogy akkor az agrárium, az élelmiszer termelés és az
élelmiszer forgalmazás ott, ahol esetleg egy kormány vagy egy hatalom
befolyásolni tudja, mert igenis felelősséggel kell tartoznia a lakosságának
bizonyos megelőzés, prevenciót jelentő táplálkozási dolgaival, együttesen az
egészet feltérképezni. Egymillió emberről van most szó. Most egymillió embernek
a dolgát lehet, hogy vissza lehetne fordítani és vissza lehetne vinni
ötszázezer-négyszázezerre, de csak akkor, hogyha ebben összefogás és nagyon
fontos informáltság van.
- A Budai
Gyermekkórház kétezer ötszáz 10 és 15 év közötti gyermeket vizsgált meg, hogy
milyen étkezési szokásaik vannak és hogy milyen a csontállapotuk. Kiderült,
hogy a 10-15 éves lányoknak mindössze 2 %-a eszik annyi kálciumot, amennyi az
egészséges csontfejlődéshez kellene és több mint a fele kevesebbhez jut hozzá.
Ezek a lányok még nincsenek a csonttömegnek a csúcsán, hát mi lesz velük
negyvenévesen?
- MG.:
Igen, ez számomra is megdöbbentő. Én ezt megkaptam ezt a jelentést és amikor
feldolgoztam és átnéztem, szinte nem akartam hinni. Megerősítettem,
megkérdeztem, tényleg így van, hitelesítették . Ez egy európai jelentőségű 2500
gyermek vizsgálata három évig, ez egy óriási munka és csak gratulálni tudok a
Budai Gyermekkórház szakembereinek. Mutatja azt, hogy az étkezési szokások,
például amikor dönteniük kellett a kirakott tejtermékek és a tej mellett
kirakott kólák fogyasztása esetén, akkor sajnos nagy részük, nagy részük a
kólát választotta és vagy nem ismerte, vagy nem is érdekelte, vagy éppen
viszolygott a tejtermékek fogyasztásától. Na most itt a családokban mi
történthet, mi történhet a pedagógiában, mi történhet az általános
felvilágosításban, hogy ezek a gyermekek egyszerűen teljesen elrugaszkodtak a
tényleges, valóságos, és amint tudjuk, hogy akár a jóízű táplálkozástól is,
hiszen a sajtok, a tejtermékek az egy csodáját jelentik a táplálkozásnak.
Kimarad az életükből.
- R.:A
földjeinknek az állapotát meg lehet fordítani? El lehet jutni belátható időn
belül, 20-30-50 év múlva, hogy újra egészségesek-e legyenek a földek?
- MG.:
Igen, igen, én az előadásomat az ökológiai gazdálkodás pozitív üzenetével
kezdtem és azzal is zártam, hogy ezek még kivéve a géntechnológiát, amely nem
visszafordítható, de a többi mind visszafordítható.
- R.: Itt
ülünk a nádasladányi Nádasdy kastély árnyékában. Fölöttünk egy hársfának az
ernyője. Gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz egy környezet-egészségüggyel
foglalkozó konferenciának, hiszen itt állnak az emberek. Ifjabb Zlinszky János
hidrobiológus.
- ZJ.:
Igen, a Nádasdy Akadémiának azért nagyon komoly szakmai múltja van most már
Magyarországon. Több mint tíz éve alakult, az utóbbi 6-7 évben nagyon
színvonalas rendezvényeket tartanak itt az Akadémián. Ennek a kastélynak az
volna az elképzelések szerint a végső szerepe, hogy egy állandó szellemi műhely
legyen, egy alkotó, oktató, továbbképző tanácskozásoknak otthont adó műhely,
amelyik azonban a nagyközönség, a szakmai és a laikus közönség felé is
odafordulás ilyen szimpoziumokban próbálja tájékoztatni minél szélesebb körben
az embereket a legfontosabb saját ügyeikről ha úgy tetszik.
- R.: Azt
mondta, hogy 1376-ból származik az első adat, amikor arra figyelmeztettek, hogy
ha ilyen ütemű lesz a halászhálók lyukainak a csökkenése, akkor elfogynak a
tengerből a halak, de mindig csak később robban a bomba.
- ZJ.:
Igen, pont azért, mert nem vagyunk hajlandóak az elővigyázatosság elvét
alkalmazni. Nem vagyunk hajlandóak az óvatosság oldalán tévedni. Ez bámulatos,
ez ennek az egész tanulmánynak, amelyet egyébként az Európai Unió
környezetvédelmi ügynöksége adott ki és tizennégy nagyon jól dokumentált és
nagyon szomorú esetet mutat be az elmúlt évszázadból, ez ennek a fő tanulsága,
hogy úgy tűnik, hogy társadalmilag nem vagyunk hajlandóak az óvatosság oldalán
tévedni. Nem vagyunk hajlandóak túl óvatosak lenni, hanem amíg minden kétséget
kizárólag be nem bizonyosodik valamiről, hogy nagy bajokat okoz, addig nem
vagyunk hajlandóak felhagyni vele, hogyha valamilyen gazdasági hasznot hoz.
- R.:
Mondana egy-két példát?
- ZJ.: Az
egyik érdekes példa az azbesztnek a felhasználása. Az ipari méretű felhasználás
kezdetén, 1899-ben egy angol munkavédelmi felügyelőnő, akinek gyanús volt az
azbesztpor esetleges káros hatása, megvizsgáltatta az azbesztport mikroszkóp
alatt, ami akkor már létezett, és leírta egész egyszerűen, hogy micsoda sérüléseket
okozó felület található ezeken az azbesztszilánkokon. Nem létezik, hogy az
emberi szervezetbe jutva, a tüdőbe jutva ne okozna sérülést és nem volna szabad
használni. Na most ehhez képest az Európai Unió 1999-ben, tehát száz évvel
később tiltotta be az azbesztet. Ez alatt azbeszt eredetű rákos megbetegedések
ezrei, azbesztózisok ezrei alakultak ki és még most is azzal számolunk, ugye
miután az azbesztózisnak, illetve ennek az azbesztráknak a lappangási ideje
harminc-negyven év is lehet, tehát arra számítunk, hogy még az elkövetkezendő
harminc-negyven évben is összesen mintegy négyszázezer halálozás lesz egyedül
Nyugat-Európában azbeszt eredetű okokból. Ilyen jellegű adataink vannak, ilyen
jellegű késő bánatokkal szembesülünk nagyon-nagyon sok esetben. Hát a DDT ...
- R.:
Súlyosan mérgező növényvédőszer.
- ZJ.:
Súlyosan mérgező növényvédőszer, ugye hát egy növényvédőszer mérgez, ez
természetes, hiszen ezért gyártottuk, hogy mérgezze a rovarvilágot, csak hogy
azzal nem számoltunk ugye, hogy utána ez nem bomlik le, hanem évtizedekig ott
marad és a tápláléklánc egyik tagja adja át a másiknak, egyre jobban
bekoncentrálódik, ahogy a csúcsragadozók felé haladunk. 1929 felé kezdték el
ezt tömegesen gyártani, a 1970-es években, ezt mindenki tudja, a pingvinekben,
fókákban, sarki ragadozó madarakban, anyák tejében, mindenütt megtalálható volt
a DDT. Itt is ötven évbe tellett, amíg a DDT alkalmazását betiltották,d e hol,
hát csak a fejlett világban. A harmadik világban bizony még mindig alkalmazzák.
- R.: Én
most megpróbálok a beruházó fejével gondolkodni. Van egy fantasztikus
találmány, amelyikről úgy látszik, hogy nagyon jól hasznosítható, de bizony
kísérletezni kellene hosszú évekig, hogy vajon hosszú távon hogyan hat ez az
emberekre. Ez mind-mind pénz. Akinél van, aki megvette, az azonnal akar belőle
nyereséget.
- ZJ.: Így
igaz, és hát pont ez a gond, azért vagyunk abban a helyzetben, hogy sokan még
azt is vitatják, hogy egyáltalán foglalkozni kellene ezzel a kérdéssel
nemzetközi konferenciákon. Tudniillik ha alkalmazzuk ezt az elvet
következetesen, akkor ez azt jelenti, hogy ha egyetlen komoly tudós is felemeli
a piros tárcsát vagy megálljt kiált, akkor
nem lehet
ilyen újdonságot, egy ilyen találmányt eladni, hanem további vitára, további
körültekintésre, adott esetben további vizsgálatokra van szükség. Ez időbe
kerül, ami majd nem olyan drága, mint a pénz, és hát pénzbe is a kísérletek és
a további vizsgálatok miatt, és ez ráadásul a technológia gyártóját, illetve
tulajdonosát terheli. Ezt mondanák ki az elővigyázatossági elv alkalmazása. A
jelen helyzet azonban az, hogy ha egy ilyen figyelmeztetés elhangzik, akkor
közben ez az esetleg káros technológia vagy anyag terjed és menet közben
próbálja az adófizetők pénzén a társadalom kivizsgálni, hogy vajon tényleg
igaza van-e azoknak, akik figyelmeztetnek minket. Ezt kellene megfordítani az
elővigyázatossági elv szerint, és hát persze, hogy a gazdaság szereplői sajnos
tiltakoznak ez ellen.
- R.:
Amikor összeállították ezt az ön által említett kötetet, találtak-e arra
példát, hogy fölösleges volt az óvatosság és valami jótól esett el a világ?
- ZJ.: Nem,
és az az érdekes, hogy a kötet szerkesztői el is mondják, hogy ők nemcsak arról
szerettek volna írni, hogy valahol elhangzott a figyelmeztetés, azután úgy ítélték
meg, hogy ez a figyelmeztetés ez egy - hát hogy is mondjam, fölösleges vagy
túlzott óvatosság és aztán kiderült, hogy mégiscsak nem az volt, mégis igazuk
volt, hanem szerettek volna olyan eseteket is gyűjteni, amikor ugye mikor
valaki farkast kiáltott, akkor megfogadták a szavát, és hát nem alkalmaztak
valamit, amiről később kiderült, hogy de jó lett volna mégis korábban
megkezdeni a használatát, tehát ilyen esetet nem találtak. A maastrichti
szerződés, tehát az Uniót megteremtő, ezt az új alakulatot megteremtő
jogszabály azt mondja, hogy az Unió egész környezetpolitikájára erre kellene
alapozni. Ugye ezt kimondták ennek előtte 11 esztendővel és most pont arról van
szó, hogy a bürokraták felgyűrték az ingujjukat és azt mondták, hogy na lássuk
csak, hogy mit jelent ez szabályok szintjén. Magyarul nagyon komolyra fordult a
helyzet, ezért is élesedett ki a küzdelem ez ellen az elővigyázatossági elv
ellen, mert azért abban a percben, hogy ebből jogszabály lesz, akkor az egy
hihetetlen előrelépés lenne és hihetetlen módon veszélyeztethetné egyes új
találmányoknak a gyors bevezetését.
Forrás: Magyar Rádió On-line (www.radio.hu)
2003. augusztus 19., kedd 13:11
Vágner Mária